1968-ban diplomázott a MIF szövött anyag és gobelintervező szakán. Kezdetektől a fonás és a szövés rokonsága érdekli: textiljeit szizálból fonja és szövi. Később tértextiljeinek anyagát zöldvesszőre váltotta, ezzel a vesszőfonások egészen új műfaját teremtette meg. Az 1970-es években kezdett a székely festékes szőnyeg kutatásába, majd feldolgozásába, a téma személyes változatait készíti ma is. Vesszőfonásaival és gyapjúszövéseivel egyaránt a gyökerekhez nyúlik vissza. Tudja, hogy a hagyomány és a korszerűség folyamatossága ma még aktuálisabb, mint valaha. 1998-ban Ferenczy Noémi-díjat kapott. Művei közgyűjteményekben láthatók (IMM, Néprajzi Múzeum, Szombathelyi Képtár, Székely Nemzeti Múzeum). Számos külföldi és belföldi kiállítás után 2013-ban a Budapest Galéria rendezte életmű- és monográfiabemutatóját.