Körülöttünk. Ipar- és Tervezőművészet Nemzeti Szalon 2017

„Kö­rü­löt­tünk” – szá­mos jel­lem­ző és ro­kon­ér­tel­mű szó után, anyag­be­gyűj­tés és vá­lo­ga­tás köz­ben ju­tot­tunk el a ki­ál­lí­tás fő­cí­mé­hez. “A min­den­na­pok mű­vé­sze­te, a ki­ke­rül­he­tet­len de­sign” – fűz­het­jük hozzá ma­gya­rá­zat­ként, egyes ese­tek­ben akár alcím gya­nánt. Pon­tos a cím is, az alcím is, hi­szen olyan mű­vé­sze­ti al­ko­tá­sok­ról van szó, me­lyek­kel együtt élünk, min­den­na­pi éle­tünk ve­le­já­rói, hasz­nál­juk őket, kör­nye­ze­tünk kom­for­tos­sá­gát ké­pe­zik. Úgy is mond­hat­juk hogy ész­re­vét­le­nek, ter­mé­sze­tes­nek vesszük, hoz­zá­szok­tunk a je­len­lé­tük­höz.                                      

Pedig ezek a tár­gyak nem ma­guk­tól jön­nek létre, szá­mos fel­hasz­ná­lói és esz­té­ti­kai szem­pon­tot fi­gye­lem­be vevő, kö­rül­te­kin­tő, pro­fesszi­o­ná­lis ter­ve­ző­mun­ka ered­mé­nyei. Az ott­ho­ni, utcai, al­kal­mi öl­tö­zé­künk, a reg­ge­li ká­vénk csé­szé­jé­nek kézbe si­mu­ló for­má­ja, me­lyet kor­tyol­ga­tás köz­ben au­to­ma­ti­kus moz­du­lat­tal le­te­szünk a do­hány­zó­asz­tal­ra, hogy la­poz­zunk egyet az új­ság­ban. Át­fut­juk a fő­cí­me­ket, köz­ben tudat alat­ti pót­cse­lek­vés­ként meg­néz­zük okos­te­le­fo­nunk kép­er­nyő­jét. A ké­nyel­mes fotel, az ol­va­sá­sá­hoz tél­idő­ben fényt adó lámpa, lá­bunk alatt a me­leg­ér­ze­tet keltő sző­nyeg, szem­üve­günk for­má­ja, és még hosszan so­rol­hat­nám. Mind­ez reg­ge­li éb­re­dé­sünk után, a la­ká­sunk­ban, „kö­rü­löt­tünk”: nem is órák, hanem per­cek idő­tar­ta­ma alatt.                                                                                       
Ké­szü­lő­dünk. Kávés- vagy te­ás­csé­szén­ket be­tesszük a mo­so­ga­tó me­den­cé­jé­be vagy a mo­so­ga­tó­gép­be. A gard­rób aj­ta­ját ki­nyit­va, öl­tö­zé­ket vál­tunk, cipőt hú­zunk, ka­bá­tot ve­szünk, nyú­lunk a tás­kánk, szük­ség ese­tén az er­nyőnk után és el­in­du­lunk. Az utcán foly­ta­tód­nak a meg­szo­kott ta­lál­ko­zá­sok. El­sé­tá­lunk a kü­lön­bö­ző prog­ra­mo­kat hir­de­tő pla­ká­tok mel­lett, át­si­e­tünk a meg­ál­ló­ba, ahol vár­juk hogy meg­ér­kez­zen a busz vagy vil­la­mos. Ci­ty­light pos­te­rek hív­ják fel fi­gyel­mün­ket erre-arra, mi­köz­ben sok­szí­nű autók su­han­nak el vég­te­len mennyi­ség­ben mel­let­tünk, ke­rék­pá­rok, ro­bo­gók. Zaj van. Ész­re­vesszük, hogy a szem­köz­ti üzlet por­tál­ja meg­vál­to­zott, az üzlet más por­té­kát kínál.

Ha a föld alatt foly­tat­juk utun­kat át­gon­dolt irá­nyí­tó­rend­sze­rek se­gí­te­nek az el­iga­zo­dás­ban. Egy pil­lan­tás alatt ér­tel­mez­zük a pik­to­gram­mo­kat, és az irányt jelző nyi­lak­na­kra bízva ma­gun­kat for­du­lunk jobb­ra, vagy balra. A fel­so­ro­lás vég­te­len le­het­ne a nap vé­gé­ig: a mun­ka­he­lyen, a dél­utá­ni vagy esti prog­ram­ja­ink köz­ben „ki­ke­rül­he­tet­le­nül” szem­be­sü­lünk a  ter­ve­ző­mű­vé­szet pro­duk­ci­ó­i­val.

A ki­ál­lí­tá­son nyolc ipar- és ter­ve­ző­mű­vé­sze­ti szak­te­rü­let utób­bi tíz évé­ben szü­le­tett öt­le­te­i­ből és meg­va­ló­sult al­ko­tá­sa­i­ból vá­lo­gat­tunk. Va­ló­já­ban ezek a szak­te­rü­le­tek a ki­ál­lí­tás egyes ter­me­i­ben ön­ma­guk­ban is szét­nyíl­nak, sok­szo­ro­zód­nak, mint a fa, mely­nek egy tör­zse van, de ága­i­nak száma vál­ta­ko­zó mennyi­sé­gű és az idő múl­tá­val bő­sé­ge­sen  gya­ra­po­dik. A be­mu­ta­tott mű­vé­sze­ti te­rü­le­tek közös gyö­ke­re az ok­ta­tás, tör­zse a ter­ve­zés. Öröm­te­li a te­het­sé­gek nagy száma min­den egyes te­rü­le­ten. A be­adott, be­gyűj­tött anyag gaz­dag és sok­szí­nű. Be­mu­ta­tá­sá­ra le­het­sé­ges ren­de­ző­elv­ként kí­nál­ko­zott, hogy a fel­hasz­ná­lás gya­kor­la­ti szem­pont­jai felől kö­ze­lít­sük meg a mű­fa­jok ka­val­kád­ját.

Ho­gyan élünk együtt ezek­kel a ter­ve­zett és meg­al­ko­tott tár­gyak­kal a la­ká­sunk intim te­ré­ben, az ét­ter­mek, szín­há­zak, kul­tu­rá­lis, szak­rá­lis, a nagy for­gal­mú köz­le­ke­dé­si cso­mó­pon­tok adta belső kö­zös­sé­gi te­rek­ben? A mun­ka­he­lyen, az ut­cá­kon, a külső te­re­ken – köz­le­ked­ve vagy pi­hen­ve –, sza­bad­időnk­ben, séta, ki­rán­du­lás vagy spor­to­lás köz­ben? Ho­gyan érez­zük ma­gun­kat a fo­lya­ma­to­san ala­ku­ló kör­nye­ze­tünk­ben, ho­gyan vál­to­zik a kom­fort­ér­ze­tünk? Mert min­den ál­lan­dó vál­to­zás­ban van. Ami teg­nap­előtt nyu­gat­ról ha­za­ho­zott él­mé­nyünk volt a te­le­pü­lé­sek ren­de­zett­sé­gé­ről, azt ma itt ná­lunk fo­tóz­zák soha nem lá­tott szám­ban a kül­föld­ről ér­ke­ző tu­ris­ták. Ren­de­ző­dő vá­ros­kép, pi­he­nés­re és spor­to­lás­ra al­kal­mas kö­zös­sé­gi terek ut­ca­bú­to­rok­kal be­ren­dez­ve, oko­san ki­ta­lált sza­bad­té­ri sport­esz­kö­zök­kel fel­sze­rel­ve. A meg­ál­lók­ban a ki­lá­tást és a fényt nem fojtó épít­mé­nyek vé­de­nek az eső­től, ke­rék­pár­utak há­lóz­zák be a vá­rost és a vi­dé­ket. A ke­rék­pár gyors vál­to­zá­sa egy­ma­gá­ban is szé­pen pél­dáz­za a rob­ba­nás­sze­rű szem­lé­let­be­li és tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dést. A be­mu­ta­tott tíz év anya­gá­ban ez a nagy­lép­té­kű vál­to­zás ér­zé­kel­he­tő: aho­gyan az is, hogy kik és há­nyan gon­dol­koz­nak, dol­goz­nak szá­munk­ra ész­re­vét­le­nül azért, hogy köz- és ün­nep­nap­ja­ink kon­for­to­sab­bak le­gye­nek. Eze­ket a fel­hasz­ná­lá­si te­rü­le­te­ket a Mű­csar­nok belső ar­hi­tek­tú­rá­já­hoz iga­zod­va igye­kez­tünk ér­zé­kel­tet­ni és meg­töl­te­ni tar­ta­lom­mal. Együtt forog, kap­cso­ló­dik min­den, min­den­nel össze­füg­gés­ben – ahogy a va­ló­ság­ban. A sok­ezer éves tech­ni­kák a fu­tu­risz­ti­kus jö­vő­ter­vek­kel össze­ölel­kez­ve, hi­szen azok is, ezek is éle­tünk ré­szei, és egy­be­ol­vad­nak majd a nem is túl tá­vo­li jö­vő­ben. A Craft és De­sign ter­mé­ket­len vi­tá­ja he­lyett egy­más mel­lett élé­sü­ket tu­do­má­sul véve, egy­más­ra ha­tá­suk mi­lyen­sé­gét és le­he­tő­sé­gét ke­res­tük.

A min­den­na­pi for­ga­tag­ból a Sza­lon ki­ál­lí­tá­sán két te­rü­let ki­vá­lik. Az egyik azo­kat a mes­te­re­ket és nagy ha­tá­sú mű­vész­kol­lé­gá­kat mu­tat­ja be, kik­nek ta­ná­ri, mű­vé­szi és em­be­ri ha­tá­sa meg­ha­tá­ro­zó volt egy-egy műfaj fej­lő­dé­sé­re vissza­te­kint­ve. A nagy elő­dö­ket, a mes­te­re­ket. Az Ipar- és Ter­ve­ző­mű­vé­sze­ti Nem­ze­ti Sza­lon tisz­te­le­tét és meg­be­csü­lé­sét fe­je­zi ki ezzel a meg­em­lé­ke­zés­sel előt­tük.

A másik spe­ci­á­lis te­rü­let, de ok­vet­le­nül ide tar­to­zó­nak érez­tük: az ér­ték­men­tés. Az itt lát­ha­tó pél­dák az ipar­mű­vé­szet tárgy­kö­ré­re kor­lá­to­zód­nak. Ér­zé­kel­tet­ni és lát­tat­ni sze­ret­nénk azt a rend­kí­vü­li és szer­te­ága­zó is­me­re­te­ket, szak­tu­dást igény­lő te­vé­keny­sé­get, mely­nek el­sa­já­tí­tá­sá­val ritka és meg­is­mé­tel­he­tet­len mű­re­me­ke­ket óvnak meg a hoz­zá­ér­tők. Ron­csolt, tetsz­ha­lott ál­la­po­tuk­ból új­ra­élesz­tik a tár­gya­kat, esélyt adva a kö­vet­ke­ző nem­ze­dé­kek­nek e tár­gyak meg­is­me­ré­sé­re, haj­da­ni el­ké­szí­té­sük ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra.
Az ipar­mű­vé­szet egy­idős az em­be­ri­ség­gel. Ter­mé­sze­ti lé­té­nek ki­szol­gál­ta­tott­sá­ga okán az ember – előbb a vé­de­ke­zés szük­ség­le­te, majd cél­ja­i­nak meg­va­ló­sí­tá­sa, élet­fel­té­te­le­i­nek biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben – esz­kö­zö­ket fun­dált ki, me­lyek meg­nö­vel­ték testi, fi­zi­kai ké­pes­sé­ge­it. A bőr­rel, tex­til­lel, csont­tal, kö­vek­kel, fé­mek­kel, a ter­mé­sze­ti ele­mek ala­kí­tá­sá­val ős­idők óta fo­lya­ma­to­san és tu­da­to­san fog­lal­ko­zunk. In­no­vá­ció volt a test­nek vé­del­met nyúj­tó ál­lat­bőr öl­tö­zék­ké ala­kí­tá­sa, a kő pat­tin­tás­sal, majd csi­szo­lás­sal késsé, lán­dzsa­heggyé for­má­lá­sa. In­no­vá­ció volt a kép­lé­keny agyag meg­for­má­lá­sa és ége­tés­sel való szi­lár­dí­tá­sa. Lét­küz­del­me ta­pasz­ta­la­ta­it „ta­ní­tot­ta“ a kőkor em­be­re a bar­lan­gok fa­lá­ra raj­zolt állat- és va­dász­je­le­ne­tek­kel. Félte és egy­ben tisz­tel­te is a ter­mé­sze­ti erő­ket, je­le­ket al­ko­tott, me­lyek­nek má­gi­kus ere­jé­ben hitt. Ezek a mai szim­bó­lu­mok és emb­lé­mák elő­dei. A lét­fenn­tar­tás kény­sze­ré­nek szü­ne­te­i­ben dí­szí­te­ni kezd­te nél­kü­löz­he­tet­len, ked­venc tár­gya­it. Az ember ta­lá­lé­kony­sá­gá­val meg­te­rem­tet­te annak le­he­tő­sé­gét, hogy élet­ben ma­rad­jon. Év­ez­re­dek fo­lya­mán a fo­lya­ma­tos in­no­vá­ció fel­is­me­ré­se és kény­sze­re jut­ta­tott el a máig.

A kor­szel­lem tük­rö­ző­dik a tech­no­ló­gia fej­lett­sé­gi ál­la­po­tá­ban, a szük­ség­le­tek ala­ku­lá­sá­ban és for­dít­va. Döntő je­len­tő­sé­get hor­doz a funk­ció és a hoz­zá­adott érték: a hasz­nál­ha­tó­ság és a ki­ér­lelt forma együt­te­se ci­vi­li­zá­ci­ónk lát­ha­tó meg­ha­tá­ro­zó­ja, kul­tú­ránk fok­mé­rő­je. A tö­meg­ter­me­lés és a se­bes­ség fo­lya­ma­tos ki­hí­vá­sa­i­nak ta­pasz­ta­la­ta azt mu­tat­ja, hogy a kü­lön­bö­ző ipar­mű­vé­sze­ti szak­te­rü­le­tek mun­ka­el­lá­tott­sá­ga bi­zony idő­ről-időre vál­to­zik. A tár­sa­dal­mi igé­nyek fo­lya­ma­tos és előre nem jó­sol­ha­tó vál­to­zá­sa egyes mű­fa­jo­kat pre­fe­rál, má­so­kat a pe­ri­fé­ri­á­ra sodor. Az egyik szak­te­rü­let irán­ti igény vi­lág­szer­te megnő, a másik szak­te­rü­let küsz­kö­dik ön­ma­ga és eddig elért ered­mé­nye­i­nek fenn­tar­tá­sá­ért. Az egyik mű­fajt vál­lán viszi a piaci siker, a másik ki­zá­ró­lag ál­la­mi pá­lyá­za­tok le­he­tő­sé­gé­vel képes élet­ben tar­ta­ni magát. Vál­to­zik az igény, vál­to­zik a tech­no­ló­gia, mind­ezek hat­nak a tár­gyak ter­ve­zé­sé­re és lét­re­ho­zá­sá­ra for­dít­ha­tó időre. Ez az ezer­éves ha­gyo­má­nyok­ra, ta­pasz­ta­la­tok­ra és tech­no­ló­gi­á­ra épülő kéz­mű­ves te­rü­le­tek­nek nem ked­vez. Ke­re­sik a he­lyü­ket, a fel­hasz­ná­lá­si és meg­ren­de­lői igé­nyek csök­ke­né­se miatt az au­to­nóm ki­fe­je­zés­mó­dok felé tá­jé­ko­zód­nak. Igye­kez­nek túl­él­ni az ér­dek­te­len­ség pe­ri­ó­du­sát, más meg­mu­tat­ko­zá­si módot ke­res­ni, meg­őriz­ni és to­vább­ad­ni az év­szá­za­dok alatt ki­fi­no­mo­dott ujj­moz­du­la­to­kat, je­len­tés­tar­tal­ma­kat, min­tá­kat. Hol­nap ismét rá­cso­dál­ko­zik majd a világ, fel­is­me­ri egye­di­sé­gé­nek ér­té­két és akkor mi­lyen jó lesz, hogy nem kell min­dent elöl­ről kez­de­nünk. Mert bár­mi­lyen gyor­san is vál­to­zik a tech­ni­ka, a töb­be­zer éves ta­pasz­ta­lat­ra ala­pu­ló vi­zu­á­lis nyelv alap­tör­vé­nyei nem vál­toz­nak.

Az ipar- és ter­ve­ző­mű­vé­szet te­rü­le­ten dol­go­zó al­ko­tó­mű­vé­szek­nek az idei Sza­lon­hoz mér­he­tő meg­mu­tat­ko­zá­si le­he­tő­sé­ge utol­já­ra a 2000. évi mil­len­ni­u­mi ki­ál­lí­tás­so­ro­zat kap­csán adó­dott, szin­tén a Mű­csar­nok falai kö­zött. Ti­zen­hét év telt el azóta. A Mű­csar­nok prog­ram­já­ba il­lesz­tett Nem­ze­ti Sza­lon so­ro­zat erre a to­váb­bi­ak­ban öt­éven­te ad le­he­tő­sé­get, sor­ban vál­ta­koz­va a többi vi­zu­á­lis mű­vé­szet­tel.

A ki­ál­lí­tás­ra ke­rü­lő művek be­gyűj­té­se és ki­vá­lasz­tá­sa pár­hu­za­mo­san két vo­na­lon tör­tént. A Mű­csar­nok fel­hí­vást in­té­zett a 21. élet­évü­ket be­töl­tött pro­fesszi­o­ná­lis al­ko­tók­nak a mű­ve­ik be­mu­ta­tá­sá­ra, me­lyek­ből lét­re­hoz­ta a Tár­Hely el­ne­ve­zé­sű di­gi­tá­lis ki­ál­lí­tást. Ebbe a vir­tu­á­lis gyűj­te­mény­be min­den al­ko­tó az el­múlt 10 év ter­ve­i­ből és meg­va­ló­sult mun­ká­i­ból 10 tet­szés sze­rin­ti mun­kát küld­he­tett be. Ezzel pár­hu­za­mo­san a ku­rá­to­rok a kü­lön­bö­ző szak­te­rü­le­te­ket át­lá­tó kol­lé­gák se­gít­sé­gé­vel olyan név­sort ál­lí­tot­tak össze, amely a szak­te­rü­le­tek ki­vá­ló­sá­ga­it és az ed­di­gi mun­ká­juk alap­ján mél­tán el­is­me­rést szer­zett fi­a­ta­lo­kat te­kin­ti át. Ezek a mű­vé­szek a ku­rá­to­rok­tól sze­mé­lyes meg­hí­vást kap­tak, sok eset­ben konk­rét mun­ká­ra utal­va. A Sza­lon talán leg­fon­to­sabb fel­ada­ta a fi­a­ta­lok ter­ve­zők be­mu­ta­tá­sa a fel­hasz­ná­lók­nak, a kö­zön­ség­nek és a mű­vész­tár­sa­da­lom­nak. Át­te­kin­te­ni, hogy itt tar­tunk és merre ha­la­dunk. Tel­jes­ség­ről nem ál­mod­hat­tunk, ezt az adott tér sem teszi le­he­tő­vé. A ki­ál­lí­tás­ra nem ke­rü­lő művek a Mű­csar­nok ter­me­i­ben a Sza­lon tar­ta­ma alatt vir­tu­á­lis fe­lü­le­te­ken fo­lya­ma­to­san lát­ha­tók. A ka­ta­ló­gus­ba ezek a mun­kák is be­ke­rül­tek.

Igye­kez­tünk be­mu­tat­ni az ipar és ter­ve­ző­mű­vé­szet sok­szí­nű­sé­gét, az al­ko­tók kre­a­ti­vi­tá­sát és ér­zé­keny­sé­gét, mellyel a kor ki­hí­vá­sa­it ér­zé­kel­ve ál­lan­dó meg­úju­lás­ra ké­pe­sek. Kö­szö­ne­tün­ket fe­jez­zük ki mind­azon al­ko­tó­mű­vé­szek­nek, akik­nek ter­ve­zett és meg­va­ló­sult mun­ká­i­ból az Ipar- és Ter­ve­ző­mű­vé­szet Nem­ze­ti Sza­lon 2017 ta­va­szán lét­re­jö­he­tett.

Sára Ernő és Sche­rer Jó­zsef                                                                                                                     

a ki­ál­lí­tás ku­rá­to­rai