Beszélgetések az ipar- és tervezőművészet tíz területének két-két jeles képviselőjével saját pályájukról és a szakmai mai helyzetéről | Az interjúkat Dvorszky Hedvig és Márton László Attila készítette.
- Miként választotta azt a szakmai területet, amelyben végül ismert vagy elismert alkotóvá lett?
- Melyek azok az alkotásai, amelyekben sikeresnek véli a maga elé tűzött célok megvalósulását?
- Milyen a saját szakmájának és környezetének mai és jövőbeni állapota, illetve lehetőségei?
2016-ban két jelentős munkán dolgoztam. Az egyik egy kapura emlékeztető, kőből és üvegből álló térplasztika, ami egy temető közterére került. Ennek formai alakításához, érzelmi vonatkozásaihoz az első impulzust, talán Paulikovics Páltól, általános iskolai rajztanáromtól kaptam. Jó rajzkészségű voltam, szerettem az óráit, ahol sokfajta anyagból dolgoztunk. Egyszer azt mondta nekem: „Mindegy milyen anyagból csinálsz valamit, csak harmónia legyen benne.” Ennek a mondatnak az atmoszférája ma is eleven él bennem. Paulikovics Pál későbbi művészeti munkásságában az üveg is szerepet játszott. Másik munkám a Szegedi Dómban lévő, Róth Miksa és Zsellér Imre által készített színes üvegablakok restaurálása. Matematika-fizika szakos gimnáziumba jártam, de a művészetek is nagyon érdekeltek. Kerestem azok társaságát, akik hasonló érdeklődésűek. Szerencsém volt. Meglepő, hogy a fiatal Miklós Pál – aki később az Iparművészeti Múzeum főigazgatója lett – ebben a budai gimnáziumban tanított. Széleskörű műveltsége és sokoldalúsága nagy hatással volt rám. A kínai tárgykultúrától a különböző kortárs művészetekig mindenről sokat mesélt. Tőle hallottam először a francia katedrálisok színes üvegablakairól.
Nyári diákmunkán egy üveggyárban dolgoztam. Nagy élmény volt, hogy a mesteremberek milyen hihetetlen kézügyességgel formálják az üveget. Magam is megpróbáltam, tetszett, az érettségi után ott maradtam, és kitanultam az üvegműves szakmát. Közben rajzszakkörökbe jártam, ahol barátokra és szellemi társakra találtam; egyre tudatosabban művésznek készültem. Mivel az üveghez már értettem egy kicsit, az Iparművészeti Főiskola üveg szakára jelentkeztem. Itt alakult ki bennem a művészet megszállott szeretete és az üveghez való céltudatos ragaszkodás.
Az egyetem megtanított egyfajta ízlésvilágra: belső rendre, mértéktartásra a magamutogatás, a vulgáris formajátékok, vagy az anyag alakíthatóságából, fakadó ügyes bánásmód elkerülésére. Az építészeti üveg iránt Hofer Miklós építésszel való találkozásom és a vele folytatott beszélgetések keltették fel az érdeklődésemet. Hofer Miklós annak a kornak az egyik vezető építésze volt. A vele való beszélgetéseink közben éreztem először, hogy a művészek közösségéhez tartozom és azt, hogy nincs köztünk alá- és fölérendeltségi viszony. Gondolatainkat megosztottuk és közösen értelmeztük. Talán találkozásaink következménye volt, hogy egyre jobban kezdett érdekelni az ablakok díszítő művészeti szerepe. Ekkor kezdtem komolyabban odafigyelni a régi és az új színes üvegablakok, fénnyel, térrel és a képi világgal való összefüggéseire, mestereinek tevékenységére; már diplomamunkám is üvegablak volt.
Az építészeti üvegablakokat olyan sík,- szín- és fénystruktúra egységének tekintem, amely a térelválasztó szerepén túl, a szemlélő szempontjából a hátulról jövő, állandóan változó fényben fejtik ki hatásukat. A belső tér atmoszférájának meghatározott eleme lehet, amelyre az alkalmazott művészet és a festészet összefüggései egyaránt vonatkoznak. A régi üvegablakoknál a fényszabályozás, valamint a narratív szerep volt az elsődleges. Művészi felfogásomat ezzel az elbeszélő jelleggel szemben fogalmaztam meg. A régi technológiák egy részét, például az ólomsínek használatát elfogadtam, de az üvegek festése helyett, inkább a forma- és a színkompozícióra helyeztem a hangsúlyt, és arra, hogy az új kifejezési megoldások iránti elkötelezettségem a jelen idő szemléleteinek alkalmazásában érvényesüljön. Ez alapvető ma is számomra, vonatkozzon ez az alkalmazott művészetek tárgykörébe tartozókra ugyanúgy, amint azokra a munkákra, amelyekben a reflexív kisugárzás a formák, a színek és a fények egymásra hatásából alakul ki.
Az új anyagok és technológiák folyamatosan tartogatnak olyan lehetőségeket a művészek számára, amelyek előzmények nélküli új kifejezési módozatokat hozhatnak létre. Ezeket az elveket próbáltam alkalmazni murális, nagyméretű üvegfestészeti alkotásaimban. Közülük kiemelném a győri Apor Vilmos iskolába készült Égi és földi találkozás, az ausztriai Halbturmban az És megnyílik az ég, a győri Szent Anna Otthon kápolnájába Kék horizont és a legutóbbi, a Győri Ítélőtáblába kerülő Jusztícia című üvegablakaimat, valamint az egyedi autonóm műveimet.
A restaurálás viszont műemléki, etikai, szakmai, technikai és sok más szempontot is figyelembe vevő tevékenység. Többszáz négyzetméternyi üvegablakot restauráltam, többek között a Pannonhalmi Főapátság, a Mátyás templom, a Magyar Nemzeti Bank, a Szegedi Dómét is. Talán az a legszebb benne, hogy időutazást lehet tenni a múltba, betekinteni egy mesterség műhelytitkaiba. Legkiválóbb különböző korok mestereinek munkái, azóta nemzeti kinccsé váltak, összekötik a múltat a jelennel és a jövővel, kultúránk és emberségünk részévé váltak.
Amikor 1976-ban Győrbe kerültem, egy művészeti szakkört alapítottam, amit a mai napig vezetek. Ezt követte az üvegműves mesterség középfokú oktatásának megszervezése iskolai keretek között. Ma is működik, ahol a tanítványaim a tanárok. Tíz évvel ezelőtt, feleségemmel és fiammal Pannonhalmán megépítettük a Hefter Üveggalériát. Ezt ma már Hefter Brúnó, közgazdász végzettségű fiam vezeti, aki az üvegműves szakmát is elsajátította, illetve szakirányú továbbképzésben is részt vett a MOME-n, valamint tagja a Fiatal Iparművészek Stúdiójának. Az utóbbi évek munkáit, ezek közül is a legutóbbiakat, például a Pannonhalma főterén, a Pannon történet és a győri nádorvárosi köztemetőben a Kapu című térplasztikát már közösen készítettük.
A pannonhalmi Hefter Üveggalériát az üvegművészek közösségének erősítésére szántam. Egy állomás, ahol állandó és időszakos kiállítások keretében folyamatosan bemutatjuk a kortárs üvegművészet alkotóit és alkotásait, és amelyben saját alkotásaim és restaurátori munkásságom is helyet kap. A galériához kapcsolódó tevékenység sok olyan kérdést is felvet, amely a magyar üvegből készült tárgy és eszközkultúrára, építészeti megjelenésére és a képzőművészeti jellegű egyedi üvegplasztikákra egyaránt vonatkozik. Szakmai összejöveteleinken ezeket szoktuk megbeszélni. Az üveg felhasználásának területeit jelentősen befolyásolják a gazdasági megfontolások és az új igények. A magyar üvegipar az utóbbi harminc évben teljesen átalakult. Az üveggyárak nagy része megszűnt és a formatervezői feladatok beszűkültek. A megújuló építészeti igény számos, európai színvonalú, új ipari és kereskedelmi központot hozott létre, ahol a művészek számára is adódnak lehetőségek tervezési feladatokra, illetve segítséget kaphatnak alkotói munkájuk kivitelezéséhez. Művészeink nagy része ma saját műhelyében dolgozik, egyedi vagy kis sorozatú iparművészeti tárgyakat készít. Mások az üvegre, mint médiumra tekintenek, műveik nem tartoznak az alkalmazott művészethez. Az üveg sajátos tulajdonságait felhasználva, vagy azt más anyagokkal kontextusba helyezve kapcsolódnak a jelen művészetéhez. Hazai és nemzetközi vonatkozásokban az utóbbi üvegművészetünk legismertebb ága. A Hefter Üveggaléria is közreműködik abban, hogy művészetük minél ismertebbé váljon.
Nem hiszem, hogy több mint ötven éves pályafutásom elején, az üveghez kapcsolódó művészeti tevékenységet, a múlt értékeinek megőrzésében vállalt munkálkodást és a kulturális értékek terjesztését célként, előre meghatároztam volna. Így alakult. Valamennyi terület ma is érdekel és mindennapjaim része.
Az interjút Dvorszky Hedvig készítette
Nagyon korán, már az általános iskola alsó tagozatában kiderült, hogy ügyesebb vagyok az átlagnál. Szerencsére Borsi Sándor személyében olyan általános iskolai rajztanárom volt, aki ezt felfedezte és segítette kibontakozni. Sokféle technikával és anyaggal megismertetett, és rengeteg egyéni segítséget kaptam tőle. Ő lett a példaképem. A művészetek oktatásában összművészeti megközelítésre törekedett, bevonva a komolyzenét, a táncot és a színházat is. Nála ismerkedtem meg negyedik osztályos koromban az agyagozással. Ekkor döntöttem el, hogy Szegeden, a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán fogom folytatni a tanulmányaimat.
Az ott eltöltött négy év alatt Tóth Magdolna keramikus iparművésztől sajátítottam el a szakma alapjait. Az utolsó évben, 1991-ben, a pályaválasztás előtt az akkor még főiskolás Bene Andrea üvegtervező munkássága volt rám nagy hatással, így a Magyar Iparművészeti Főiskolán a kerámia helyett üveg szakra jelentkeztem. Mestereim Bohus Zoltán és Horváth Márton voltak, két különböző üvegkészítő technika mesterei. Mindig a használati tárgyak tervezése és készítése állt közelebb hozzám, ezért a meleg üveg technikával, az üvegfúvással kezdtem el behatóbban foglalkozni.
A diploma megszerzése előtt és alatt két évet tanítottam a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola üveg szakán. Felkészítettem a hallgatókat a szakelmélet és a szaktörténet vizsgára, illetve érettségiztettem a végzős osztályt. Beiczer Judittal, Polyák Jánossal és Andor Istvánnal együtt tevékenyen részt vettem az ott épült üveghuta létrehozásában, és így lehetőségem volt részt venni a Diák Üveg Szimpóziumokon is. Az általam írt és az NKA-hoz beadott pályázat elnyerésével egy szakközépiskolai diákszimpóziumot is sikerült rendeznem Bárdudvarnokon a győri, a pesti és a nyíregyházi művészeti szakközépiskolák tanulóinak.
Diplomamunkámat az Ajka Kristály Üvegipari Kft.-nél készítettem el: egy centrifugálttál-készletet. A sikeres együttműködés eredményeképpen a diplomavédésem után, 1997-ben az üveggyárba kerültem formatervezőnek. Kezdeti szakmai hiányosságaimat Németh Magda üvegtervező iparművész oldalán és segítségével, a mindennapos gyári gyakorlatban sikerült kipótolni. Az ott eltöltött tizennyolc év alatt lehetőségem nyílt a különféle üvegek (ólomkristály, überfangos = színköpenyes ólomkristály, káli és színes káli), üveggyártási technikák, illetve a változatos eredményt adó üvegcsiszolás megismerésére. A napi munka közben a különböző külföldi piacokat is tanulmányozhattam. Számomra leginkább a francia vevők, a japán és az angol cégek formakultúrája és piaci igényei voltak tanulságosak és inspirálók.
Minden évben részt vehettem a frankfurti Ambiente kiállításon. Feladataim közé tartozott a termékfejlesztés az éppen aktuális trendeknek megfelelően, a prototípusok elkészítésének levezénylése, új termékek tervezése, a gyártmányfejlesztési osztály feladatainak irányítása, és a kapcsolattartás a külföldi vevőkkel a külkereskedőkön keresztül. Ezen túl a munkám része volt a tárgyalásokon, kiállításokon való aktív részvétel, valamint kiállítások rendezése Magyarországon és külföldön. Ilyen volt például a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban rendezett Üvegvilág című kiállítás, évente egyszer a frankfurti Ambiente, vagy a 2011-es dubai Index kiállításon való részvétel.
A veszprémi Hungarikunyhó Szabadegyetem keretében kétszer tartottam előadást az Ajka Kristály Üvegipari Kft. múltjáról és jelenéről, majd a gyártási folyamatok megismertetése után a termékek tervezéséről és kialakításáról.
A Magyar Iparművészeti Főiskola (ma MOME) elvégzése után a szájjal fúvott üvegek és a kézi csiszolású, metszett kristályok vonzottak az Ajka Kristály műhelyébe. A nagy múltú üveggyár által biztosított technikák, a fúvás, préselés, öntés és a színes, színtelen üveg kombinálásában rejlő változatos lehetőségek alakították ki eklektikus stílusomat. Az üveg fénytörése által keltett optikai és érzéki csalódások, az üveg és a fény játékán és kölcsönhatásán túl a funkcionalitás határát súroló formák és az ezzel kiváltott érzelmek viszonya foglalkoztat.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Moholy-Nagy László formatervezési ösztöndíj keretében három éven keresztül (1999–2001) szárpréseléses technikával kísérletezhettem. Ennek eredményeként 2002-ben Ipari Formatervezési Nívódíjat kapott a „Lótusz” nevű kehelyszériám, amelyet az egyiptomi lótusz és pálmaoszlopok inspiráltak. E technika továbbfejlesztésével készült el 2009-ben a „Hexagónia” nevű újabb kehelyszériám. Az új módszer lényege, hogy a kehely szára és talpa együtt van felpréselve, ezáltal egyszerűsödik az előállítási metódus. Ez a munkám elnyerte a Magyar Termék Nagydíj címet.
Nagy öröm volt számomra, hogy a 2015-ben a csehországi Jablonecben megrendezett Hot & Cold, Contemporary Drinking Glass and Porcelain from Central Europe kiállításon a magyar üveg�- gyártást az én üvegeim képviselték.
A gyárban töltött idő alatt nagyon sok kehelyszériát, pohárkészletet, váza-, illetve díszműcsaládot terveztem. Mindig arra törekedtem, hogy megmutassam az üveg különleges optikai tulajdonságait. Ez akkor sikerült a legjobban, ha azt a bécsi jugendstil, az amerikai art deco vagy a modern festészeti op-art stílusában próbáltam megvalósítani.
2015-ben elnyertem az NKA alkotói ösztöndíját. Ennek keretében egy modern ikebana virágrendező vázacsaládot terveztem, kombinálva az ajkai gyárban elkészített üveg- és a kecskeméti Kerámia Stúdióban kivitelezett kerámiaelemeket. A munka során részt vettem 2016 áprilisában a Nemzetközi Kerámia Stúdióban rendezett Naked raku and terra sigillata nemzetközi kurzuson.
A hazai üveggyárak helyzete a diplomavédésem óta egyre rosszabb lett. Sorra zártak be: Karcag, Tokod, majd Parád, végül Salgótarján. Szerencsére az utóbbit néhány éve újra tudták indítani. Sajnos nemzetközi viszonylatban – legalábbis Európában – ugyanez a helyzet. Csak azok a gyárak maradtak fenn, ahol gépi gyártás folyik, a manufaktúrák nem. A kézzel gyártott termékek piaca szűkül, ezek luxuscikkeknek számítanak. Ennek következtében a szakma gyakorlói kezdenek eltűnni, alig van üvegfúvó és üvegcsiszoló. A képzésük is megszűnt.
Most azt látom, hogy az üvegtervezésnek mint önálló formatervezésnek nincs jövője. Azok tudnak fennmaradni, akik elegendő tőkével rendelkeznek egy önálló üvegstúdió alapításához, ahol elkészíthetik egyedi üvegszobraikat, vagy más anyagokkal kombinálhatják, ahogy ezt a fiatal generációnál látom. A használati üvegek tervezése egyre ritkább, gyári tervezésre pedig szinte senki sem vállalkozik. Az egyedileg tervezett, kis darabszámú szériákat pedig egy üveggyárnak nem éri meg legyártani.
Összességében a jövőképem sajnos nagyon borús a gyári, használati üvegek tervezésével kapcsolatban. De bízom abban, hogy ezen lehet változtatni, ezért úgy éreztem, hogy ezeket a tapasztalatokat tovább kell adnom. Tanítani szeretnék. Most végzem a tanári mesterképző szakot a szegedi SZTE Juhász Gyula Gyula Pedagógusképző Karán, és még az idén jelentkezem a MOME doktori képzésére. Terveim között szerepel a korábbi üvegeim kiegészítése kerámiával, szeretném kombinálni a két anyagot; illetve kisszériás termékeket szeretnék tervezni és galériák részére kiajánlani.
Az interjút Márton László Attila készítette